A KÖLCSÖNZÖTT MUNKAERŐKÉNT TÖRTÉNŐMUNKAVÉGZÉS TÖRTÉNETE
„A fenébe, még ez is”, gondolhatták Elmer L. Winter és Aaron Scheinfeld amerikai ügyvédek, amikor 1948-ban véletlenül megpróbáltak a képzett, de megbetegedett titkárnő helyére helyettest találni.
Ahogy rájöttek, hogy nem ők az egyetlenek, akiknek ilyen problémával kell megküzdeniük, még abban az évben megalapították a Manpower Inc. vállalatot Milwaukeeban, az USA-ban. Az ötlet érvényesülni tudott a modern kölcsönzött munkaerőpiac új ágazatában, és a következő évben az egész USA-ban rendkívüli lendületet vett a fejlődés. A feltartóztathatatlan terjeszkedés az Egyesült Államokban Európában folytatódott a párizsi és londoni két iroda 1956-os megnyitásával.
Munkaigazolási törvény
A kölcsönzött munkaerőként történő munkavégzés németországi története az első világháború utánra nyúlik vissza. A díjazás ellenében történő munkaerő közvetítést a munkaigazolási törvény 1922-ben szabályozza. Ennek részeit 1927. július 16-án az új munkaközvetítési törvénybe és munkanélküliségi biztosításba, röviden az AVAVG-be átemelték. A birodalmi elnök 1931. október 6-án már akkoriban a közvetítőkre terhelte rá a teljes munkaadói kötelezettséget. A nemzeti szocialisták uralomra törésével a harmadik birodalomban az ágazat számos közvetítői tevékenységét 1935. november 5-én korlátlan monopóliummá tettek. Az akkori munkaerő közvetítés ezzel gyakorlatilag megsemmisült.
AVAG
Csak a rémuralom vége után évekkel, miután 1952. március 10-én megalapították az úgynevezett Munkaközvetítő és Munkanélküliségi Biztosítási Szövetségi Intézetet, akkor léptek ismét érvénybe az AVAVG 1927-es szabályozásai. Ebben az időszakban a németeknek érthető módon más problémáik voltak, minthogy a régi idők jó ötletei felkapják, tovább kellett fejlődni és modernizálni.
Közvetítési monopólium
Időközben a közvetített munkaerő ágazat Európában is robbanásszerűen nőtt. A modern közvetített munkaerő előlovasai Németországban a svájci ADIA Interim vállalkozás volt, mely az 1962-es évben telephelyet létesített Hamburgban. Az ADIA tevékenysége – Interimnek hívták akkoriban, és hogy is lehetett volna másképp, a Szövetségi Munkaügyi Intézet, mely veszélyben érezte azt a tervét, hogy a közvetítés monopóliumát magáénak tudja, magánindítványt adott be. A példaértékű per minden hatóságon átjutott. 1967. április 4-én a szövetségi alkotmánybíróság Karlsruhéban ítéletet hozott: A munkaközvetítési monopólium kiterjesztése a munkavállaló átengedési szerződésekre az AVAVG 37. § értelmében a szabad szakmaválasztás alapjogával a GG 12. cikke értelmében nem összeegyeztethető.
Minimális védelem
Németországban is megkezdődött a „közvetített munkaerő” szolgáltatás diadalmenete. Annak érdekében, hogy a közvetített munkaerőnek társadalombiztosítási minimális védelmet nyújtsanak, ahogy a Szövetségi Társadalombiztosítási Bíróság egy 1970-es ítéletében megkövetelte, 1972-ben az ipari munkaerő átadás szabályozására törvényt hoztak (bérmunkaerő biztosítási törvény, röviden: AÜG), és léptettek életbe. Ennek a törvénynek a bevezetésével a jogalkotó különböző célokat követett:
- a munkaerő átengedését engedélytől tegye függővé
- a munkaerő átengedését a munkaközvetítéstől elhatárolja
- a hosszú távú munkavállaló átengedést megakadályozza
- a munkavállaló átengedését állami ellenőrzés alá vonja
- biztosítsa a közvetített munkaerőnek a munka- és társadalombiztosítás-jogi védelmet
- különleges védelmet garantáljon a külföldi munkavállalóknak.
Fekete bárányok
Egy időben az AÜG elfogadásával megbízták a szövetségi kormányt azzal, hogy minden négy évben tegyen jelentést a törvény alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatairól. Sajnos ezt a fiatal, ígéretes és modern ágazatot sem kímélték a gátlástalan üzletelők. A fekete bárányok nem tartották magukat a munkaadói kötelezettségekhez és a társadalmi elvárásokhoz. A feltárt esetek beáramlottak a szövetségi kormány tapasztalatáról szóló jelentésekbe. Ebből ered az átengedési tilalom az építési fő üzletágban, mert annak idején ott regisztrálták a legtöbb szabálysértést. 1982. január 1-jén a „munkaerő átengedését az építőipari üzemekben végzett olyan munkák esetében, melyeket a munkások végeztek”, törvényileg megtiltották. Az ez ellen irányuló alkotmányos panasz ügyében az ítélet 1988 februárjában sikertelen maradt.
Változások
Az AÜG számos módosítása azóta megtörtént. A kölcsönzött munkaerőnek is folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó piacokhoz és adottságokhoz. Különösen a „Hartz-javaslatok” kapcsán változtak meg jelentősen a kölcsönzött munkaerő átengedésének keretfeltételei. Így 2004. január 1-től nem korlátozzák a leghosszabb átengedés időtartamát, megszűntették a szinkronizációs tilalmat és az újbóli munkába állítás tilalmát. Ezzel párhuzamosan a kölcsönzött munkaerővel való egyenlő bánásmód kötelezettségét a hasonló munkakörben dolgozó törzsgárdával szemben (Equal Pay/Equal Treatment-elv) törvénybe iktatták, és kialakították a kollektív szerződés szerinti partnereket, hogy a kölcsönzött munkaerő ágazat különlegességeit a díjszabásban szabályozzák.
Ez időközben megtörtént. Így az iGZ a kölcsönzött munkaerő díjszabási közösséggel minden egyes ágazatban a DGB-nél megkötést alakított ki, mely kiegyensúlyozott munkafeltételeket rögzít minden résztvevő számára. A 2011 áprilisában végrehajtott további AÜG-reform segítségével elvégezték a szükséges igazításokat az EU-RL kölcsönzött munkaerő esetében is, általánosan kötelező alsó bérhatárt vezettek be, valamint az ún. „forgóajtó hatást” megszüntették, hogy a kölcsönzött munkaerővel ne lehessen bérdömping céljából visszaélni.
Modern szolgáltatás
A mai globalizált gazdaságunkban a kölcsönzött munkaerőtől már nem lehet eltekinteni. Időközben a legtöbb vállalkozás már használja ezt a modern szolgáltatást, a tendencia növekvő. Ennek a rugalmas munkaformának az elfogadottsága is javult a társadalmon belül az egy vagy több ágazatra kialakított kollektív szerződéseknek köszönhetően.
Normál munkaviszony
Egy biztos: a bérmunkaerő cégek teljesen normális vállalkozások. A kölcsönzött munkaerő teljesen normális munkavállaló. Más, normális vállalkozások is rá vannak utalva a kölcsönzött munkaerőt biztosító vállalkozásokra rugalmas kölcsönzött munkaerejük miatt. A kölcsönzött munkaerő nem ideiglenes munka, hanem különböző ügyfeleknél időbeli korlátozás nélkül végzett munka. A kölcsönzött munkaerő átengedése egy háromszög csúcsaival modellezhető a bérmunkaerő vállalkozás, a bérmunka igénybe vevő, ügyfél (bérlő) között. A kölcsönzött munkaerőt biztosító cégek számos munkaadói kötelezettségnek tesznek eleget, biztosítják és fizetik a szabadságot, befizetik a társadalombiztosítási járulékot és a jövedelemadót, számos meglévő munkajogi és társadalombiztosítási törvény köti őket. A kölcsönzött munkaerőt foglalkoztató vállalkozások az ügyfél üzemével kötnek szerződést a kölcsönzött munkaerő munkateljesítményéről.
Forrás: iGZ
